2016. augusztus 7., vasárnap

Igazán mesés karkötő...

... és a benne rejlő gondolatok.

 „A Kék madarat nem kell távoli országokban keresni. A Kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük a mások örömét. Mert a Kék madár maga a boldogság, és kalitkája; az emberi szív.”

 „Elég, ha az ember elhiszi, hogy léteznek angyalok, elég, ha szüksége van rá. És akkor megmutatkoznak, és ragyognak, mint a hajnal első fényei."
Paulo Coelho

 “Ha lelked nyugalmat áhít, add meg neki: a dolgokat, 
amelyek kívül vannak, hagyd kívül, hogy szép életet élhess.” (Tatiosz)

 „Ha az embernek gyereke van, hát még ha egyetlen, először is úgy igyekszik nevelni, hogy tökéletes biztonságban érezze az otthonát. Ezután következik, amikor az ember arra tanítja, hogy ebben a nagyon bonyolult világban is megtalálja a biztonságát. De nem úgy, hogy az ember mindentől óvja, és megtiltja neki, hogy kilépjen a világba. Hanem azzal, hogy hagyja, hadd menjen bátran, tanuljon megállni a saját lábán abban a tudatban, hogy ott van mögötte az otthon biztonsága, ahová mindig visszavonulhat, ha úgy adódik.” Eric Knight

 "Ha van valami, ami állandó ebben a világban, az a zene ereje."

 „Amikor még egész pici voltál, egy puszival jobbá tudtam tenni számodra a világot. Vagy egy kanálnyi orvossággal. Meg tudtam javítani olyasmit is, amin még a puszi sem segíthetett - ragasztóval és szalaggal, tűvel és cérnával, kapcsokkal és madzagokkal. (...) A felnőtt dolgok meghaladják a képességeimet. Azt kívánom, bárcsak lenne olyan varázserőm, amivel helyre tehetném az ilyesmit is. De nem tehetek mást, mint hogy itt vagyok. Mindig itt leszek.” Pam Brown

„Játszd velem a legszebb társasjátékot. Játssz velem boldogságot. Mert egyedül nem tudok. Mert nélküled nem tudok. Mert nem lehet. Mert a boldogjátékhoz két ember kell. A játékszabály egyszerű. Csak adni kell. A szívünket. Egymásnak. Mindig adni, mindig kapni. Így válik egész életünk egyetlen nagy karácsonnyá. Játssz velem.” Csitáry-Hock Tamás

2016. július 29., péntek

Gömbölöm- gömb öröm

Alakuló molekulák,
festésre, égetésre várnak,
terveim szerint lesz belőlük:
lámpa, gyertyatartó, szappantartó, totemoszlop,
sótartó, virágtartó, aromalámpa, ékszer...
.
képzeletemben már színekben pompáznak










2016. július 13., szerda

Azt már az elején tudtam, hogy elvesztem, de hogy ennyire?

"Beérett a termés"
Ma jöttek elő a kemencéből.
Keresem az utam a kerámia világában,
annyi bizonyos örömökkel teli út ez.










A megérdemelt munka jutalma a kávé, saját bögrében.

2016. július 12., kedd

Turbózzuk fel az energiát



Csakrakarkötőbe álmodtam bele, a csakrás szimbólumaimat, 
igazi energiát adó darab lett.
Most egy karkötőt készítettem, a boltomban eléred.

2016. július 6., szerda

A csajszi története

 Elkiabálni még nem merem, de nagyon remélem, hogy ő valami új kezdete.
Hosszú út van előttem még a kerámia tanulás terén, s talán nem is lesz soha vége 
(annyi a kísérletezni, tapasztalni való), 
de az biztos, hogy már most fél év ismerkedés után is 
nagyobb biztonsággal nyúlok az agyaghoz, már tapasztalgatjuk egy mást.
Ez a kis "funkcionális térplasztika"(lehet megint alkottam egy nem létező kifejezést) 
nagyon a szívem csücske lett, amolyan fali váza, 
a beleönthető víz sokáig frissen tarthatja a virágot, 
de majd az is lehet, hogy virágot ültetek bele.
Szeretném, ha sok hasonló követné majd őt,
ötletem ezer van.

 Az alkotás folyamata hosszú, ettől kicsit szenvedek, 
nem úgy van, mint az akvarell meséimnél, 
megálmodom, megfestem és kész, mehet a falra.
A kerámiánál, az agyagot megformázom,... egy hét száradás, 
megfestem,... aztán várom, hogy mikor mehet a kemencébe
(ez lehet több hét is, mert akkor indítjuk be, amikor tele van), 
aztán mázazás és... újabb égetésre várás.
(ő több, mint egy hónapig készült)

Amikor a kész virágtartómat kivettem a kemencéből, 
azt a boldogságot soha nem felejtem el.
Simogatnivaló, fényes, ragyogó színű.
Ő volt az első amin a saját keverésű kerámiafestékeimet teszteltem,
nagyon elégedett vagyok az eredménnyel :)

Először a hálószobánkba terveztem betenni, 
de oda kicsinek bizonyult (muszáj lesz készítenem oda egy nagyobbat). 
Az előszobánkba került, a lakás legszínesebb sarkába,
azt hiszem szerencsésen megtalálta a helyét.