2009. szeptember 5., szombat

Egy igazi örömbomba!

Hát igen, most megint igazi "örömbombagyárosnak" éreztem magam. Sorra robbantak az örömbombák a lelkemben festés közben, s mikor Micihez megérkezett a kép, nála is beindult az örömtüzijáték. Mici meséjét megfesteni olyan volt, mintha én is ott lennék mellette és szeretgetném a kis drágáit, szinte éreztem a figurák puhaságát, selymességét, kedvességét.
Micim! már én is várom az új műhelyed elkészültét, egyrészt, hogy drágáid szuper helyen születhessenek, másrészt, hogy az én festményem ott lóghasson a falon, s jókedvre derítsen.


Mici meséje
21x30 cm
akvarell/papír

Ők pedig az én Szarvasmicis drágáim!

Csirek, az én tyúkom. Segítőm, most is modellt állt a képhez. Általában követ, mindig ott van ahol én, nagyon hűséges.

Tihamér, Bogim teknőse, na hát ahogy Ő néz ránk, teljesen ellágyul a szívünk.

Coci, az igazi nő, mindig mosolyt csal az arcunkra, s remekül táncol:)

Eddig csak én voltam az "Örömbombagyáramban", ezennel, s szeretettel Micit tiszteletbeli "Örömbombagyárosnak" nevezem ki, remélem elfogadod ezt a nem mindennapi címet.

Szeretnék még sok "örömbombát" Nektek! Nekem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

.