2009. január 5., hétfő

Tracsparti

Hajni barátosnémmal nagyon régi a barátságunk, mondhatni én vagyok a legrégebbi barátnője.
Hiszen én tologattam őt a babakocsijában, komoly 4 éves hölgyként, később ő kukucskált be hozzánk a levélbedobón s kérdezte anyutól -Kató néni feljöhetek?- imádott nálunk, persze élvezte, hogy a tesóm cincálja. Szóval ezer éves a barátságunk és örökletes.
Kiskorúktól kezdve lányaink is barátok, kibulizták, hogy egy gimibe járhassanak, most ötödikesek, kisgimnazisták. Mindegyiküket játszva felvették a Kazinczyba, szerencsénk van velük okosak és szépek.
Na és a kép története: tavaly még jártak a lányok színjátszóra s közben mi pletyiztünk, kávéztunk. Az idei tanévben úgy gondolták már nem izgi a szinézkedés, így a kávézóba szombatonként üres a helyünk. Megbeszéltük, mi azért szombatonként néha találkozunk, szóval :
-Hajni! Kérsz egy kapucsínót?

2 megjegyzés:

.