2009. szeptember 18., péntek

Keresem az én babám

Hullámokban tör rám a babavarrás,
keresem azt a babát aki igazán az én gyermekem.
Egyenlőre nehéz elszakadnom a Tildás vonaltól,
persze nem is biztos, hogy nagyon kellene.
Hisz ha jobban belegondolok,
az akvarell mesékre is hatottak
annak idején rendesen ezek a babák.
Akkor miért ne működhetne ez visszafelé is?

Valamit mindig változtatok, most a fej hosszúkásabb,
és csodás topánkákat is kapott.
A szárnya pedig a legutóbbi angyalos mese
"A csodás ajándék" angyalának szárnyacskája.
A ruhája saját batikolású anyagból varrtam,
csipkével díszítettem.
Egyenlőre nézegetem, ha ránézek mindig mosolygok,
ez jó jel.
Ha majd kivigyorogtam magam, akkor majd áruba bocsájtom
had mosolyogjon más is.

4 megjegyzés:

  1. Nagyon klassz lett, nekem tetszik!!

    VálaszTörlés
  2. Nem szivem csücskei a Tildasok(bocs).
    De ez a babád olyan aranyos hogy
    mosolyra fakasztott.
    Ilyeneket elnézegetnék még.

    VálaszTörlés
  3. Szerintem ez már rég nem tildás.. :D
    A Finnanger figurákon kívül rengeteg country baba van még, ami valamelyest különbözik ugyan egymástól, de azért sok átfedést mutatnak, szóval ha az ember stílusban akar maradni, túl sok mozgástere nincs..

    Az más kérdés, hogy szvsz a Te stílusod (a színeid, a témák) egyáltalán nem countrys, így könnyen elrugaszkodhatsz tőle.. Az alakjaidról egyszer sem a Tildas jutott eszembe, szóval sikeres keresgélést.. :)

    VálaszTörlés
  4. Örülök, hogy így látjátok, hogy már kezd formálódni, hokatásodni. A fejemben azt hiszem már megszületett az igazi én babám, amolyan textilszobor lenne, nem gyöngyörgetni való, a varrás és a festés ötvözete. Gondolatban már lejátszottam a megvalósítását, így bízom benne működni fog, amit kitaláltam. Amint elkészítem, mutatom:)

    VálaszTörlés