2010. január 10., vasárnap

Fátyoltánc...

Egy szép hastáncoslány arculatterve.
Inspirációnak, ezeket kaptam:
.
„Ezer, s egy év…
s még ennyi éjszaka…
Szerájok távolról szűrődő halk zaja…
Téged idéz, rólad mesél,
Mint a hajnali szél ámbrás illata…
Lásd, szívemet hozom eléd.” /M.Z./
.

"Hogy is van ez? Sírás a balettóra után az öltözőben, a metrón, este az ágyban...Nem megy, nem tudod,de másnap mégis nekirugaszkodsz elölről, megpróbálod újból és újból. Eltöprengesz a múlton, honnan ez az elképesztő kapaszkodás a táncba! Miért csinálod? Vagy csak életöröm, vágyak, csábítás, depresszió, hisztéria? Vagy simán a túlélés záloga, a méreganyag kiengedése, menekülés valamibe, ami ideig-óráig megment a kétségbeeséstől, ami körbevesz. Vágyakat ébreszt, hirtelen harmóniába kerülsz magaddal, a lelked és a tested összeforr. Amikor táncolsz, csillogó szemek vesznek körül, fényük titka a te szemed világa. "

3 megjegyzés:

  1. Nagyon szépséges! Bocs, hogy zavarlak és sürgetlek, csak kíváncsian várom a válaszaidat! Vagy csak nem kaptam még meg?

    VálaszTörlés