2010. március 18., csütörtök

Séta az erdőben

Melinda meséje
21x30
akvarell/papír
.

"Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó, tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon; az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt."
Márai Sándor

3 megjegyzés:

  1. Jééé! Ezek mi vagyunk! :) Azóta is imádom ezt a képet, úgy, ahogy az összes többi Hokatás képünket. Minden szöget elfoglalták már nálunk ezek a csodák, de mindig lehet új szöget beverni, nem igaz? Egy faliórára vágyom még tőled, arra nem tudsz ráhangolódni? :)

    VálaszTörlés
  2. Bizony Ti :)
    Vártam a jó időt, hogy Titeket is megmutassalak:)
    Az órához, még mindig nem találtam meg az igazi alapanyagot, az a baj, hogy van egy elképzelésem és alább nem adom, ígérem Te leszel az első akinek „hokatás” órája lesz, most a türelem mesés órát terem.

    VálaszTörlés
  3. Oké, akkor várok. :) Biztos vagyok benne, hogy megéri. :) Nagyon köszönöm!

    VálaszTörlés