2010. április 12., hétfő

Madárkás kosárka

A madár párjához hű, alkonyatkor elűl,
bújában nyögell, ágról ágra száll,
riadoz, nyugtalankodik, rezzent, gunnyaszt;
a természet nyújtja neki a táplálékot, viseli gondját,
a tavasz asztalt terít neki, könnyít az életén;
a tengeren átszálló madár az árbocon pihen,
a rabságra jutott madár búsul, ha kiszabadul, örül,
a seregben járó foltot alkot,
van beszédes, sokszavú madár.
Forrás itt.
.
Hát Ők pedig az én madaraim.

Pdf-re szerkesztettem, kivágható, hajtható,
belepakolható.


A kekszet már megettük :-)

2 megjegyzés: