Közel egy éve veszítettem el (tudom, hogy csak átmenetei időre) a kiscicámat, Bastetet. Augusztus 20-án találtam a Duna parton lesoványodva, sírva, betegen. Hazavittem és nagyon bíztam abban, hogy a sors megsegít, de az másképp akarta. Sajnos, csak nagyon rövid időt tölthettünk együtt. Nem volt orvos, aki segíteni tudott volna. Ám az a pár nap, amivel megajándékozott ez a kis állatka, maga volt számomra a csoda. Olyan mélyen égett a lelkembe, hogy soha nem fogom tudni – nem is akarom – tudni halványodni hagyni az emlékét: http://rokica.blog.hu/2009/09/05/bastet
Szóval, most, hogy nézem ezt a képedet, rá gondolok és megállíthatatlanul folynak a könnyeim. Azt hiszem, Te megértesz.
Igen, Adri, vannak lelkek, kiket soha sem feledünk, s mindegy meddig volt része fizikai valónknak, léptük nyoma örökre megmarad. Megy a levelem Neked:) Mosollyal, Kata
Egy misztikus köszönet
Juj... ez hátborzongatóan gyönyörű...
VálaszTörlésKedves Kata!
VálaszTörlésKözel egy éve veszítettem el (tudom, hogy csak átmenetei időre) a kiscicámat, Bastetet. Augusztus 20-án találtam a Duna parton lesoványodva, sírva, betegen. Hazavittem és nagyon bíztam abban, hogy a sors megsegít, de az másképp akarta. Sajnos, csak nagyon rövid időt tölthettünk együtt. Nem volt orvos, aki segíteni tudott volna.
Ám az a pár nap, amivel megajándékozott ez a kis állatka, maga volt számomra a csoda. Olyan mélyen égett a lelkembe, hogy soha nem fogom tudni – nem is akarom – tudni halványodni hagyni az emlékét:
http://rokica.blog.hu/2009/09/05/bastet
Szóval, most, hogy nézem ezt a képedet, rá gondolok és megállíthatatlanul folynak a könnyeim.
Azt hiszem, Te megértesz.
üdvözlettel:
rókapanka
Igen, Adri, vannak lelkek, kiket soha sem feledünk, s mindegy meddig volt része fizikai valónknak, léptük nyoma örökre megmarad.
VálaszTörlésMegy a levelem Neked:)
Mosollyal,
Kata