2010. október 3., vasárnap

Huncut vagyok, nem tagadom

Vége az eseménytelen hétköznapoknak:)

4 megjegyzés:

  1. Ő bichonsága? Tudod mit lehet leolvasni a képről? -Rágok, rágicsálok, lássuk csak mit szólnak hozzá... semmit, vigyorognak, fotóznak, akkor ezt lehet csinálni. :) És az tuti, hogy a szétrágott papucsod maradékával nem fogod eltángálni, de ha ez megnyugtat, kb. egyéves korában leszokik az ilyen csacskaságokról. Addig meg az átlag vigyoróráidat szorozd meg öttel, mert az ilyen szőrgombócoknak ez a mellékhatásuk. És nem fogok csodálkozni, ha a képeiden kutyababa-gombócokat fogok látni hópihécskéknek álcázva.

    VálaszTörlés
  2. Igen, igen, Bolognese ez a drága kis fickó. Péntek óta van velünk, a mellékhatás: arcizom mosolyba rögzülése.
    Egy bohókás szőrgombóc, alszik és játszik, lehúzza a zoknim, rágja a kezünk, s úgy alszik, hogy közben türtőztetnem kell magam, nehogy megzabáljam.
    Tudom minden gazdi elfogult, de én még ilyen drága tüneménnyel nem találkoztam, az elmúlt mindkét éjszakát átaludta (jó a kezem néha lelógattam hozzá:) s reggel hiába kerestem gyanús nyomokat, semmi, leviszem s az első dolga, hogy pisil a fűbe, na jó, napközben, ha nem vagyok elég szemfüles vannak balesetek, de én még ilyen „steril” kutyát nem láttam. Micikém, ahogy mondod, biztos lesznek fehér gombócok, három fekete pöttyel:) de most megyek is játszani.

    VálaszTörlés
  3. Gyönyörűséges!! Meg lehet zabálni!!!
    Annyira szeretem hallani, hogy egy kutya jó helyre került, hogy mennyire örülnek neki. Pedig biztos lesznek nehéz napok, de melyik kisbabával nincsenek gondok.Hát még ő is kisbaba!!

    VálaszTörlés
  4. Hát jó dolga van az biztos, de nekünk is, mert már itt van velünk.
    20 éve vágytam egy ilyen kis rosszcsontra. Ili ahogy mondod, mint egy kisbaba:)

    VálaszTörlés