Vasárnap jeles napra ébredtünk, életem első könyvbemutatója.
Szerintem a Kisfaludi terem ennyi embert még nem látott, a kamaraterem 120 férőhelyes, gyerekek az ölbe, pótszékek, tele vagyunk. Ekkor jött a hír, hogy lent a bejáratnál még sokan állnak s szeretnének bejutni, de a rendezők már nem engednek fel senkit.
A következő könyvünk bemutatóján majd tisztelettel kérjük a nagy színháztermet:)
Nagyon köszönöm, hogy ilyen sokan eljöttetek, meghallgatni, megnézni minket.
Kedves Kata! Úgy örülök Nektek! Sajnos a lányok egy része beteg volt, így mi csak vasárnap a záráskor tudtuk magunkat odatolni a Szalonra:( ? de gondoltam Rátok! Sok puszi! Eszter
VálaszTörlésGratulálok!
VálaszTörlésSok ilyen sikeres könyvbemutatót még!!!
Gratulálok ,sajnos nem tudtam elmenni.
VálaszTörlésTovábbi hasonló sikert kívánok.
Szívből gratulálok!! :)
VálaszTörlésRokonod az író?
Lebuktam. Nem olvastam vissza. Ezért kérdeztem butaságot. Már látom, hogy nem rokon, csak névrokon. :)
VálaszTörlésMindenesetre szerencsés együttállás!!
Nagyon köszönöm a gratulációkat:)
VálaszTörlésPuszi Erikám:)
VálaszTörlésSzia Kata! Örülök a sikernek, sajnos nekünk sem úgy jött ki a lépés. Szombaton tudtunk csak gyerkőcöstül elmenni a szalonba. Keresni majd kereslek, mert könyvet azért szeretnék karácsonyra :)
VálaszTörlésKata, örülök, hogy mi is ott lehettünk, képzeld este, lefekvéskor a Varjúnáthát kellett (volna) elénekelnem a Boldinak :-))
VálaszTörlés