Emlékszem az első nemezelésemre Nyalkán,
nagyon nem tudtam mit akarok és, hogy milyen lesz a végeredmény.
A tudatosságnak most is híján voltam,
a remélem jó lesz elvet követve pakoltam a gyapjút,
szem előtt tartva a télikabátom színeit:)
Nemezelés terén ismét sokat fejlődtem, tanultam,
nagy köszönet ezért Niának.
Most már a fejemben van, hogy a következő milyen is lesz.
Ez ám a fejlődés:)
A nem lehet megunni érzése,
még még.
Persze erre még sokat kell várnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése