2013. május 5., vasárnap

Mesés, boldog Anyák napját mindenkinek


 PÁRBESZÉD A SZERETETRŐL


- Tulajdonképpen hol terem a szeretet? - kérdeztem egyszer egy anyát.
- Magról vetik - nevetett rám.
- És honnan szerzik hozzá a magot?
- Nem kell azt szerezni. Belőlünk magunkból pereg. 
S megfogan a tenyér simogatásban, 
szempillantásban és minden ölelésben.
- Öntözni nem kell?
- Dehogynem. Jó szóval.
- Nem könnyel?
- Ments ég! A könny sós és kimarja a kis szeretetpalánta hajtásait.
- Hát palántázni kell a szeretetet?
- Palántázni bizony. Elültetni még a szikes talajba is. 
Mert ha a szeretet nem terem, kihűl a föld.
- Úgy érted hasztalan a nap heve, ha belülről nem fűt semmit sem ér?
- Igen, így értem, mert emberközpontú világban élek és emberként gondolkozom.
- Elsősorban mi hát a szeretet?
- Biztonság. Ha szeretsz és szeretnek, mindig van szövetségesed.
- És mi a szeretet másodsorban?
- Erő. Ha feltöltődsz vele, könnyebbnek érzed a batyut, 
mit az élet a válladra rakott.
- Szeretni mégsem mindig boldogság. Néha gyötrelem. Mégis érdemes szeretni?
- Csak azt érdemes.


Részlet: Kun Erzsébet: Családmesék. -A szeretet tankönyve c. kötetéből.





1 megjegyzés: