Mesés, boldog Anyák napját mindenkinek

 PÁRBESZÉD A SZERETETRŐL

- Tulajdonképpen hol terem a szeretet? - kérdeztem egyszer egy anyát.

- Magról vetik - nevetett rám.

- És honnan szerzik hozzá a magot?

- Nem kell azt szerezni. Belőlünk magunkból pereg. 

S megfogan a tenyér simogatásban, 

a szempillantásban és minden ölelésben.

- Öntözni nem kell?

- Dehogynem. Jó szóval.

- Nem könnyel?

- Ments ég! A könny sós és kimarja a kis szeretetpalánta hajtásait.

- Hát palántázni kell a szeretetet?

- Palántázni bizony. Elültetni még a szikes talajba is. 
Mert ha a szeretet nem terem, kihűl a föld.

- Úgy érted hasztalan a nap heve, ha belülről nem fűt semmit sem ér?

- Igen, így értem, mert emberközpontú világban élek és emberként gondolkozom.

- Elsősorban mi hát a szeretet?

- Biztonság. Ha szeretsz és szeretnek, mindig van szövetségesed.

- És mi a szeretet másodsorban?

- Erő. Ha feltöltődsz vele, könnyebbnek érzed a batyut, 
mit az élet a válladra rakott.

- Szeretni mégsem mindig boldogság. Néha gyötrelem. Mégis érdemes szeretni?

- Csak azt érdemes.

Részlet: Kun Erzsébet: Családmesék. -A szeretet tankönyve c. kötetéből.