2016. március 26., szombat

Kerámia szerelem- minden kedden randevú

Januárban elkezdtem az agyaggal ismerkedni, ők az első kész darabok.
A szerelem vak, így a hibáikkal együtt/vagy épp azért,
mérhetetlenül imádom őket.

 Müzlis, leveses, majd ebben eszem reggel a zabkását.
A kanál mázatlan, őt még be kell avatnom, 
jó kis tejbe kell beáztatni, 
utána só, fűszer adagoló lesz.

 A kézzel festett színek abszolút jól vizsgáztak, 
az égetéssel, mázzal nem változott jelentősen s színük.
Eljött a pillanat, hogy elkészítsem a festőpalettám.








 Ez a tálka volt az első formázott darabom.

 Imádom ennek a máznak a kopott rusztikus hatását.


 Gondoltad volna mire is jó egy régi szobafestőhenger?


 Nem medálnak indult, csak egy kísérletnek, de jött az ötlet,
mi lenne ha. Szeretni fogom, és sokat fogom hordani.


Ők a lenkék, a véletlenkék.
A kis mécsestartó, egy félbehagyva véletlenül megszáradt darab,
de így befejezetlenül is szeretem.
A hold alakú tál, eredetileg egy szitakötővel büszkélkedhetett,
de az úgy gondolta elhagy minket.
Annyira szép a mintázata, hogy mentettem a menthetőt,
remek lesz pl, sajttálnak, vagy akár szappantartónak.
.
Még van pár szép darab, akik a mázas égetésre várnak,
remélem mihamarabb őket is mutathatom.
.
Hát ilyen ez én kerámia szerelmem.  

8 megjegyzés: