Elkiabálni még nem merem, de nagyon remélem, hogy ő valami új kezdete.
Hosszú út van előttem még a kerámia tanulás terén, s talán nem is lesz soha vége
(annyi a kísérletezni, tapasztalni való),
de az biztos, hogy már most fél év ismerkedés után is
nagyobb biztonsággal nyúlok az agyaghoz, már tapasztalgatjuk egy mást.
Ez a kis "funkcionális térplasztika"(lehet megint alkottam egy nem létező kifejezést)
nagyon a szívem csücske lett, amolyan fali váza,
a beleönthető víz sokáig frissen tarthatja a virágot,
de majd az is lehet, hogy virágot ültetek bele.
Szeretném, ha sok hasonló követné majd őt,
ötletem ezer van.
Az alkotás folyamata hosszú, ettől kicsit szenvedek,
nem úgy van, mint az akvarell meséimnél,
megálmodom, megfestem és kész, mehet a falra.
A kerámiánál, az agyagot megformázom,... egy hét száradás,
megfestem,... aztán várom, hogy mikor mehet a kemencébe
(ez lehet több hét is, mert akkor indítjuk be, amikor tele van),
aztán mázazás és... újabb égetésre várás.
(ő több, mint egy hónapig készült)
Amikor a kész virágtartómat kivettem a kemencéből,
azt a boldogságot soha nem felejtem el.
Simogatnivaló, fényes, ragyogó színű.
Ő volt az első amin a saját keverésű kerámiafestékeimet teszteltem,
nagyon elégedett vagyok az eredménnyel :)
Először a hálószobánkba terveztem betenni,
de oda kicsinek bizonyult (muszáj lesz készítenem oda egy nagyobbat).
Az előszobánkba került, a lakás legszínesebb sarkába,
azt hiszem szerencsésen megtalálta a helyét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése