Ki sem merem mondani hány éve festettem ezt a képet, ami a mai napig nagy kedvencem.
Egyike azon képeknek, amit ha éhen halnék sem adnék el :)
Most a kerámia "stúdiómat" boldogítja.
Halkan megjegyzem: látjátok mik várakoznak már égetésre?
Idén Nyalkán (a mi szuper alkotótáborunkban) elérkezettnek láttam az időt,
hogy megszülessenek a mesésített álomlovaim is.
Kellőképpen dödén, ducin, és színesen.
A kép festéseinek fázisaiban, csacsogva a csajokkal, horgoltam
a talán soha el nem készülő pulcsim. (Bár már látszik a fény az alagút végén)
S persze a szokásos összhang is megint létrejött az éterből Colette barátnőmmel :)
Álomlovak
nyomatot a képből vásárolhatsz a boltomban.
O, az elso lovas korszak :)
VálaszTörlésNagyon emlekezetes nekem